Hozzávalók:
6 fej lilahagyma
50 g kristálycukor
20 g balzsamecet
40 g méz
250 g vörösbor
só
frissen őrölt bors
Elkészítése:
A lilahagymát félkarikákra vágom.
A cukrot sárgásbarnára karamellizálom egy serpenyőben.
Ráteszem a hagymát, megsózom, és hagyom közepes lángon összeesni. Ezután rátekerem a borsot, és átkeverem.
Hagyom, hogy elpárologjon a hagyma alól folyadék, majd beleöntöm a mézet, a balzsamecetet és a vörösbort. Ha elérte a lekvár sűrűséget megkóstolom, és utánaízesítek, ha szükséges.
Még forrón kiforrázott csatos üvegbe teszem. Hűtőszekrényben hónapokig eláll, de úgysem lesz ideje ezt kivárni.
a lilahagymát felkarikázom… és azonnyomban megeszem úgy frissiben 🙂 egyébként mi a túróhoz lehet ezt a “lekvárt” enni?
@Tökönrúgott Feleségek: Igen, a legtöbb zöldséget esszük nyersen is, de „néha” főzünk is belőlük, velük. 🙂 Én, inkább úgy tenném fel a kérdést,hogy mihez nem lehet hagymalekvárt enni. 🙂
Kissé leegyszerűsítve, ha a sült kissé karamellizálódott hagyma édeskés íze megvan neked, akkor edd ahhoz, amihez ezt is szoktál. A hagymalekvár, bár többféle létezik, azért az legtöbbször édes és pikáns. Az édességétől és a felhasznált alapanyagtól függően, jól illik szinte minden pecsenyéhez, steakhez, konfitált kacsa és liba (pláne, a máj) mellé, vörösboros halételekhez, sült zöldségekhez, hamburgerekbe – de, napestig sorolhatnám, hogy még mihez jó. Azt sem mondanám, hogy a hagymalekvár csak manapság divatos, mert nagyon régóta létezik és készítik itthon és a nagyvilágban is.
Ezek remek írások, a hagymáról és a hagymalekvárokról:
buvosszakacs.blog.hu/tags/hagymalekv%C3%A1r
Ez pedig egy jó kis halétel:
buvosszakacs.blog.hu/2007/08/20/sullo_hagymalekvarral_es_vorosboros_vajm
Remélem, tudtam segíteni. 🙂
@A fickó: Köszönjük a választ, minden benne van. 😉