Van a kedvenc piacomon egy kedvenc halkereskedőm, ha arra járok nem bírom megállni, hogy ne nézzek be, hátha éppen van valami különlegesség, valami csemege, valami olyan dolog, amit még nem kóstoltunk. Legutóbb harcsamájat kerestem. Örömmel fogadták az érdeklődésemet, azt beszéltük meg, hogy megadom a telefonszámomat, felhívnak, ha kapnak. A megbeszéltek szerint hívtak is. Odamentem, átvettem az egy és fél kiló harcsamájat. Már épp sarkon fordulóban voltam, amikor hallom a kiáltást bentről, arról a részről, ahol a halakat bontják: „Harcsaikra nem kell?” Kellett. Azon morfondíroztam hazafelé, hogyan fogok kaviárt készíteni belőle. Hazaértem, és rengeteg videót megnéztem orosz nyelven házi kaviárkészítés témában. A frissen tanultak alapján nekiláttam. Egész reményteli lett, amit elraktam a hűtőszekrénybe, másnap megkóstoltam, de akkor már kevésbé örültem. Keserű lett valami miatt, ki is dobtam, pedig a videókban látottak alapján jártam el – az igaz, hogy azokban nem harcsaikrából dolgoztak. Pisztrángikra lesz a következő próbálkozásom alapanyaga. A megmaradt harcsaikra rántva viszont remek csemege lett, sültkrumplival és kapros majonézzel ettük meg.
W.
Hozzávalók:
650 g harcsaikra
3 db tojás
liszt
zsemlemorzsa
szezámmag
só
repceolaj a sütéshez
Elkészítése:
Az ikrát darabokra vágom.
Megsózom.
Bepanírozom az ikra darabokat. Először megforgatom a lisztben, majd a megsózott, felvert tojásban. Végül a szezámos zsemlemorzsa következik. A keverékben egyharmad rész a szezám és kétharmad rész a zsemlemorzsa.
A bepanírozott ikrákat közepesen forró olajban megsütöm.
Kapros majonézzel és hasábburgonyával tálalom.
