E hatalmas klasszikus 1846 óta része a magyar konyhaművészetnek, ahová Petőfi Sándor emelte be. A Komló-kert nevű vendéglátó egységben, egy kedves barátjával, Székely József főlevéltárossal közösen megélt ebédlekésésből inspirálódva. A kocsmáros Székely kérésére a savanyú káposzta főzeléket a sertéspörkölttel összekeverve szolgálta fel, így mentve azt a helyzete, hogy az ételek elfogyóban voltak. Igazi kőkemény csárda-, és menzakaja lett belőle, imádom friss kenyérrel, tunkolva. Tunkoljatok ti is!
Hozzávalók:
700 g savanyú káposzta
300 g sertéscomb
100 g füstölt, húsos szalonna
40 g sertészsír
170 g vöröshagyma
15 g fokhagyma
100 g paprika
100 g hámozott paradicsom
400 g víz
50 g száraz fehérbor
2 db babérlevél
2 teáskanál fűszerpaprika
negyed teáskanál őrölt kömény
bors
só
tejföl a tálaláshoz
Elkészítése:
A házi savanyú káposztát kicsit kiöblítem, ha túl sósnak vagy savanyúnak érzem.
A húsos szalonnát apró kockára vágom.
Egy kanál zsíron lepirítom.
Rádobom a kockára vágott vöröshagymát, és jól összepirítom.
Belepirítom az apróra vágott fokhagymát is.
Mehet bele a nagy kockára vágott sertéscomb, hagyom jól lepörkölődni.
Sózom, borsozom, a savanyú káposztából átteszek bele két babérlevelet, kevés őrölt köménnyel és őrölt fűszerpaprikával ízesítem.
Apró kockára vágott fehér paprikát dobok rá.
A szintén apró kockára vágott paradicsom is belekerül.
Kevés fehérbort löttyintek bele.
Forralok rajta egy kicsit, majd beleöntöm a vizet.
Beleteszem a megmosott savanyú káposztát, 1,5 óra alatt készre rotyogtatom.
Minél többször melegíti fel az ember, annál finomabb lesz, ezt tartja a közmondás. Tálaláskor tejföllel öntöm nyakon, petrezselyemlevéllel és a savanyú káposztával fermentálódott paprikával díszítettem.
