Az az édes kisbolygó. A gombócok klasszikusa, melynek lelke az enyhén fahéjas, szaftos, gőzölgő szilva, melynek illata betölti a konyhát, a maga összetéveszthetetlenségével olthatatlan vágyat ébresztve az evésre.
A gombóc persze nem csak szilvás lehet, bátran használjátok ezt a receptet a szezonalitásnak megfelelően!
Hozzávalók:
600 g burgonya (öreg)
80-150 g finomliszt (amennyit felvesz)
1 db tojás (L)
20+40 g sertészsír
75 g zsemlemorzsa
180 g szilva
60 g porcukor
2 g őrölt fahéj
4 g só + valamennyi a főzővízbe
Elkészítése:
A burgonyát héjában megfőzöm, meghámozom, majd forrón összetöröm.
Miután teljesen kihűlt, néhány gyors mozdulattal összegyúrom a 4 g sóval, tojással, 20 g zsírral és a liszttel. A liszt esetében nincsen pontos mennyiség, függ a krumpli fajtájától, a főzéskor a krumpliba szivárgott víz mennyiségétől. Arra kell törekedni, hogy éppen csak annyi lisztet gyúrjuk bele, hogy elérjük a kellő, könnyen kezelhető állagot, így könnyű és lágy lesz a végeredmény.
A tésztából cipót formálok és rövid ideig, 10-15 percig pihentetem.
Ez idő alatt a maradék zsírban megpirítom a zsemlemorzsát.
A szilvaszemeket kimagozom, ha mirelitet használok, akkor hagyom, hogy kiolvadjon, és a felesleges nedvességet leitatom róla.
A porcukrot összekeverem a fahéjjal, és minden szilvának a közepébe teszek belőle a mag helyére.
A krumplis tésztát ~1 cm vastagságúra nyújtom, és felvágom 8×8 centis négyzetekre.
Minden tésztanégyzet közepére teszek egy szem szilvát.
A négyzetek sarkait összenyomva gombócot formálok belőlük.
A gombócokat enyhén sós, gyöngyöző vízben főzöm. Ha a gombócok feljönnek víz felszínére, akkor megfőttek.
Szűrőkanállal kiemelem őket, hagyom, hogy lecsepegjenek, és a pirított zsemlemorzsába forgatom.
Fahéjas porcukorral meghintve tálalom.
