A zölddió különleges csemege. Kicsit időigényes az elkészítése, de megéri vele bíbelődni, mert a végeredmény, kesernyésen, citrusosan édeskés, fűszeres íze rengeteg ételnek lehet jó kiegészítője. Szárnyasok májához, vadakhoz, sajtokhoz, zöldségfélékhez, halakhoz, édességekhez remekül illeszthető finomság.
Hozzávalók:
300 g zölddió (pucolva)
150 g cukor
190 g víz
1 db citrom héja
1 db narancs leve és héja
120 g alma
120 g fehérbor
60 g méz
néhány centi vaníliarúd
Elkészítése:
A diókat meghámozom. Egészen addig hámozom őket, amíg a zöld réteg szinte teljesen el nem tűnik, előbukkan a fehér belső rész, amiből később a csonthéj fejlődött volna ki. Néhány szemet csak a külső rétegétől szabadítok meg, később a lekvár csersavtartalmának beállításakor lesz rájuk szükség.
Fontos, hogy a hámozás műveletét kesztyűben végezzem, mert lemoshatatlan elszíneződés keletkezik tőle a bőrön. Csak lekopik, tényleg semmivel nem jön le. Sajnos volt alkalmam kipróbálni: egy hét magyarázkodás bárhova is mentem, igazi retkes hatást kelt a kézen. ;)))
A hámozott diókat rögtön vízbe teszem.
Ha az összes dió kész, befőttesüvegben vízzel felöntve tárolom 14 napig, a vizet minden nap lecserélem. Ez azért fontos, hogy kiázzanak a dióból a túlzottan kesernyés, savas tanninok, amik később elrontanák az ízharmóniát, így is fog maradni belőlük bőven.
Ha letelt a 14 napos áztatási fázis, a diókat hústűvel megszurkálom, hogy a főzéskor a szirup jól be tudjon szivárogni a belsejükbe is.
A diókat fazékba rakom, a három dió kivételével, amiket csak félig pucoltam meg, ezeket félrerakom.
Ráöntöm a cukrot.
A víz is a fazékba kerül. Elkezdem a főzést.
Meghámozom és kockára vágom az almát, lereszelem a citrom és a narancs héját, kifacsarom a narancs levét.
A forrásban lévő diós sziruphoz adom a narancs levét.
Beledobom a már kikapart vaníliarudat, amit cukorban szárítottam ki. Azért nem frisset használok, mert ennek gyengébb az aromája, éppen csak a háttérben szeretném érezhetővé tenni a lekvárban a vanília ízt.
Beleszórom a kockára vágott almát.
Beleöntöm a száraz fehérbort.
20 percig főzöm.
Kiveszem a vaníliarudat.
Vágódeszkára szedem a zöld diók felét.
Cikkekre vágom azokat.
A fazék tartalmát rúdmixerrel pépesítem.
Most jutnak szerephez a félrerakott félig hámozott diószemek, amiket nyersen hagytam, ezekkel állítom be a lekvár ízét. Fél diónként adagolom a péphez miközben pörög benne a penge, és mindig megkóstolom, hogy kellően harmonikus-e az íze, nekem most egy és fél diót kellet raknom, hogy jó legyen.
Belekerül a méz.
A rúdmixert kiveszem a pépből, és beleszórom a diócikkeket.
A narancs és a citromhéj is bele kerül. Újra felmelegítem.
Üvegbe szedem, és kupakkal lezárom.
Vízfürdőbe teszem, úgy hogy teljesen ellepje az üvegeket, és ott tartom 90 percen keresztül, 90-98 fokon. Nem hagyom nagyon forrni, éppen csak gyöngyözzön a víz.
Sokáig eláll a polcon.
