Ez az a sütemény, amivel gyermekkorunkban kezdtük a nyári sütést. Ha az iskolaszünet kezdetét kürtszó jelezte volna, akkor az abból kiáramló levegőnek cseresznyés, de minimum meggyes piskóta illatúnak kellett volna lennie. Ez az a finomság, ami a nyár eleji első, igazán forró napnak megadta az ízét.
A borsóleves, a kapros tökfőzelék, a fasírt illatával átitatott bőrű, a gázpalack nyomáscsökkentő sziszegésére táncoló, nylon otthonkába csavart, mosolygós angyaloktól tanultam ezt a receptet.
Egyszerű, letisztult, gyors. Az eredeti receptet módosítanom kellett, mert nem jutok hozzá olyan tartalmas tojásokhoz, amilyeneket az említett angyalok, nagy boldogságban kapirgáló madarainak kedve volt tojni, így egy kevés vajjal pótoltam a hiányosságot, és egy csipet aszkorbinsavval tartom élénkpirosan a cseresznyét.
Hozzávalók:
80 g vaj
8 db tojás
200 g liszt
180 g cukor (60 g a sárgájához, 120 g a fehérjéhez)
50 g mandulaliszt
500 g cseresznye
késhegynyi aszkorbinsav
20 g cukor a cseresznyére
20 g porcukor
pici só
Elkészítése:
A kimagozott cseresznyére egy kevés aszkorbinsavat szórok.
Rádobom a cukrot.
Jól összeforgatom és állni hagyom, amíg elkészítem a piskótatésztát.
A szétválasztott tojások sárgájához adom a cukor 1/3-át, addig habosítom míg el nem olvad benne teljesen.
Hozzákeverem a langyosra olvasztott vajat.
A maradék 1/3 cukorral közepesen kemény habbá verem a fehérjét.
Fokozatosan adagolom a cukrot a habképződési folyamat intenzitásának tükrében.
Egy kevés sót is juttatok a rendszerbe, a habot nem verem túl, így könnyen elkeverhetem majd, és szép habos remegős piskótatésztát kapok.
Íme a csodás hab.
A habos sárgájához adok egy kis adag felvert fehérjét.
Óvatosan elkeverem benne.
A kevés fehérjével lazított sárgájás részemet, a maradék fehérjéhez adom.
Pár mozdulattal elkeverem.
Óvatosan adagolva, beleforgatom a lisztet, minél kevesebb mozdulatot téve, így tudom a piskótában a legtöbb levegőt benne tartani, mivel nem használtam sütőport, így annak nem kívánt mellékízével és lúgosító, azaz sav visszafogó hatásával sem kell számolnom.
Habkártyával szépen elsimítom a szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe szedett piskótám felületét.
A cseresznyeszemeket egyenként darált mandulába mártom, de csak azon a felén, amit a piskótára illesztek, így nem süllyednek el a sütés folyamán a masszában, szépen virítanak az elkészült sütemény felületén. A mandula helyettesíthető dióval, mákkal, búzadarával, kukoricadarával. 170 fokon, 40 perc alatt készre sütöm, statikus üzemmódot használva, alsó-felső sütéssel, ez a mód hasonlít legjobban az említett angyalok ütött-kopott, téglákkal és tetőcserepekkel hőeloszlás-kompenzált sütőtereihez.
Íme a gyönyörű felület, amit az imént említettem.
Kihűlés után egyforma szeletekre vágom, és az első vágással, létrehozom a leghamarabb fogyasztható, a legtöbb sültebb felületet tartalmazó, az intézményen belül is intézményesült SZÉLE kategóriát, a házi sütemények bélszínjét. Az említett első vágás után a kést lerakva megkezdem a fogyasztását. Mennyei!
Vékony porcukorréteggel hamvasítom a felületét, persze csak a felének, hogy a porcukor kedvelőknek és ellenzőknek is kedvezhessek.
