Benne vagyunk a télben, itt a disznóvágások ideje, ebből fakadóan elég gyakori hogy innen-onnan, az ember ölébe hullik valamilyen disznó alkatrész. Úgy esett, hogy most májas hurkát kaptunk kóstoló gyanánt. Eme stanglin a legegyértelműbb, legszokványosabb párosításokat jelenítettük meg: máj, alma, hagymalekvár, karamellizált ízek egy kis csípős felhanggal. Az élénk színek a tél rideg fakóságát ellensúlyozzák.
Hozzávalók:
félbevágott stangli
2 evőkanál méz
2 db savanykás alma (pl. Granny Smith)
ízlés szerint Foolchili – alma & karamell, bhut jolokia white chiliszósz
só
1-2 szál májas hurka
70 g savanyított gyöngyhagyma
50 g száraz vörösbor
salátalevelek
petrezselyem
magos mustár
madársóska levelek
Elkészítése:
Elkészítem a vörösboros gyöngyhagymát. A cikkekre szedett gyöngyhagymát forró serpenyőbe dobom, ráöntöm a vörösbort, hagyom hogy elfőjön, és a hagymacikkek szélei enyhén karamellizálódjanak.
Elkészítem a csípős almakockát. A mézet felmelegítem.
Rádobom az apró kockára vágott almát.
Enyhén sózom.
Foolchili – alma-karamell szósszal ízesítem pikánsra. Mi körülbelül 1/3 üvegnyit tettünk bele.
Néhány másodperc és elkészül, tálalásig félreteszem.
Jól lehűtött májas hurkával kezdek dolgozni, így jobban tartja a formáját. Leveszem a belet, nem túl vékony karikára vágom, mindkét vágási felületét enyhén megpirítom.
Kettévágom a stanglit, megkenem lilahagyma lekvárral.
Az almakockákból kis halmokat teszek rá.
Rákerülnek a bébi salátalevelek és a hurkakorongok is.
Felteszem a vörösboros gyöngyhagymát.
Színesítek még rajta lila madársóskával, petrezselyem levéllel, és egy kevés magos mustár is kerül rá végül.
A stangli ropogós, a lilahagymalekvár és a hurka határozott ízeit jól egészíti ki a savanykás alma, a színes friss salátahajtások a tavasz érkezését sürgetik.
