A 16. században portugál szerzetesek terjesztették el Japánban ezt a bundázási módot, eleinte leginkább halakat, tengeri herkentyűket tempuráltak, aztán zöldségféléket is készítettek ezzel az eljárással, mára már szinte bármi a ropogós bundába kerülhet. Mi most tökvirágot, bodzavirágot, zsályavirágot készítettünk ezzel a módszerrel, mily szerencse, hogy ezek a növények egyszerre virágoznak, és ráadásul idén mind megtalálható a kertünkben.
W.
Hozzávalók:
120 g hideg finomliszt
200 g hideg víz
1 db tojássárgája
30 g keményítő
700 g repceolaj a sütéshez
bodzavirág
zsályavirág
tökvirág
Elkészítése:
Lehetőség szerint közvetlenül a sütés előtt vágom le a virágokat, hogy megőrizzék frissességüket.
Bátran vághattok le virágokat a tökötökről, igaz abból a virágból sosem lesz termés, amit bevisztek a konyhába, viszont a növényen maradt fejlődő tököcskék több tápanyaghoz jutnak, hisz kevesebben lesznek, tekintsétek ezt hozamkorlátozásnak. :)))
170-180 fokosra melegítem az olajat.
A jeges vizet elkeverem a tojássárgájával, beleszórom a keményítővel elkevert, leszitált és fagyasztóban kihűtött lisztet. Az igazán könnyű és teljesen ropogós bunda kialakulásához szükséges a jéghideg massza. A massza sűrűségének beállításával változtathatom a bundaréteg vastagságát, értelemszerűen minél sűrűbb a massza, annál vastagabb lesz a bunda.
Az ujjbegyeimmel apró cseppeket ejtek a masszából a forró olajba, erre azért van szükség, mert akkor lesz szép a bunda, ha ezekre helyezem majd rá a masszába mártott virágaimat.
A zsályavirágot lisztben megforgatom.
Belemártom a masszába.
Sülés közben átfordítom, hogy mindkét oldala jó ropogóssá váljon.
Ha megsültek, puha papírra helyezem őket, hogy a felesleges olajat elszívják a papírrétegek.
A tökvirágokkal is ugyanígy járok el.
A bodzavirágokkal sem teszek másképp.
Japán tradíciók szerint (vagy portugál?) egy félbehajtott papírdarabot teszek a tányérra, és erre halmozom a harsogva ropogós, bundázott virágaimat. Rebarbarás eperlekvárral tálaltam.
