Kazinczy utcában, egy éjszakai piacon vásároltunk egy szép darab sós szalonnát, mely még életében egy megtermett mangalica oldalán rengett. Az eladó, egyben gyártó és gazda állítása szerint egy baja van ennek a szalonnának, hogy „túl puha”. Igazán jót vacsoráztunk belőle, szintén itt a piacon vásárolt kovászos cipóval, paprikával, paradicsommal. Hetekig rájártunk a hűtőben, aztán egyszer csak elfogyott. Ekkor jött az ötlet, hogy miért ne készíthetnénk el magunk a következő adagot. Tudatosan kerestem a piacon a jó vastag és hófehér, nyers mangalica szalonnát, és szerencsére meg is találtam, íme a recept.
Hozzávalók:
1000 g mangalica szalonna
120-130 g (füstölt) só
Elkészítése:
Íme a szépen megtisztított és megformázott, bőrős mangalica oldal.
Jó vastagon, egyenletesen beszórom minden oldalát a házilag, égerfán füstölt sómmal, amit ilyen alkalmakra készítettem.
4 hétig hűtőszekrényben tartva, rendszeresen forgatom a sóban a szalonnát, újra meg újra beledörzsölöm, rálapogatom a sóréteget.
Ha letelt a 4 hét, ecsettel leseprem róla a só nagy részét, de én kedvelem, ha marad azért rajta egy kevés. Az eltelt 28 nap alatt a só kiszívta annak a kevés víznek egy részét, amit a szalonna tartalmazott, és egy kicsit be is szivárgott, enyhe füstös ízt kölcsönözve. Nem lett agresszíven sós, épp kellemesen fogyasztható.
Bársonyos, lágy, eteti magát, a füstölt só érezteti a hatását, remek alapanyag főzéshez is, hűvös sötét helyen hónapokig eláll.
Milyen az a „mangalica só”, ami a címben szerepel? Vagy inkább sós mangalicaszalonna akart az lenni?