Gyermekkoromban, Dömsödön ismerkedtem meg a klasszikus, paprikás lisztbe forgatott, ropogósra sütött keszeggel. Egy hobbihorgász nyaralójába voltunk hivatalosak, ahol egyfolytában ment a pecázás, és a fogás folyamatos elkészítése is. Ez 10-12 éves srácként roppant izgalmas szórakozás volt a számomra. Ekkor már gyakorlott halevőnek gondoltam magam, merthogy már ettem halászlét és hekket, de nekem a keszeg gyerekként értelmezhetetlenül szálkás volt, mondhatni csalódtam benne, nem értettem miért melóznak ezzel ennyit, ha úgyis ehetetlen. Mára már megtanultam élvezni az igazán ropogós részeit, megfelelően beirdalni a halhúst, hogy a szálkákat átvágva azok ropogósra tudjanak sülni, bátrabb is lettem a szálkaevéssel. Akkor még elhittem, hogy bajom lehet tőle, mára már tudom, hogy milyen remek kalciumforrás a halcsont, az íze meg össze sem hasonlítható egy holmi hekkével, alig várom hogy találjak valamelyik piaci halas pultban, mindig veszek pár darabot a klasszikus módozat elkészítéséhez. Íme.
Hozzávalók:
5 db közepes keszeg
liszt
fűszerpaprika
só
olaj a sütéshez
Elkészítése:
Előkészítem a keszegeket. Lekaparom a pikkelyeket, felvágom a hasüregüket, kiszedem a belsőségeket, kitörölöm a hasüreget, beirdalom a pikkelyektől megszabadított bőrt, kiveszem a szemeket mert a forró olajban durrog és fröcsköl. Jó alaposan besózom a hasüreget, az egész halat, úgy hogy az irdaláskor ejtett vágásokba is bemenjen a só.
A lisztet összeforgatom a fűszerpaprikával. Nem viszem túlzásba a paprika mennyiséget, mert ha túl sok, könnyebben megég és keserű lehet tőle a ropogós külső réteg.
A paprikás lisztbe forgatom a beirdalt keszegeket, oly módon dolgozom, hogy a bevágásokba is belemenjen a liszt.
A forró olajba teszem a belisztezett keszegeket. Fontos a magas hőfok a sütésnél, így a külseje ropogós lesz, de nem szárad ki.
Akkor az igazi, ha az uszonyai is elropogtathatóak, belül szaftos, lágyan omlós.
Ja és ha sok van belőle, kovászos uborkával, friss ropogós kenyérrel, ahogy a tóparton, folyóparton, strandon megszoktuk, ahogy kell.
