A sárgabarack lekvár az egyik kedvenc lekvárom, benne a nyári forróság, a kerti rovardongás, a hamvas édes bársonyosság. Rengeteg gyermekkori emlékem kötődik ehhez a gyümölcshöz. Facsemete vásárlás, annak közös elültetése, a már termőre fordult fák gyümölcsének óvatos szüretelése. Kizárólag éretten lehetett leszedni a barackot a fáról, amikor a legtöbb aromaanyagot tartalmazzák a szemek, amikor a savak és a cukrok éppen optimális arányban hozzák létre igéző harmóniájukat a héj alatt, és már igen puhák és langyosak a napsütéstől. A lepotyogott és nem teljesen tökéletes szemek összegyűjtése cefrének, amiből pálinka készült, a közös lekvárfőzés az ég alatt, vagy a nyári konyhában. Egy szóval csupa kedves emlék. Ezek mellé most egy darab vaníliát is tettünk az üvegbe, hogy még finomabb legyen.
W.
Hozzávalók:
450 g sárgabarack
60 g xilit vagy cukor
4 cm vaníliarúd kikapart belseje
Elkészítése:
A barackokat kimagozom.
Felkockázom.
A felkockázott barackot lemérem, és elfelezem.
Az egyik felét fazékba teszem a cukorral vagy xilittel.
Ha felforrt, hozzáadom a vaníliarúd belsejét.
Egy rövid forralás után, botmixerrel pürésítem.
Beleszórom a barack másik felét.
Ismét forralom egy keveset, és már készen is van. Remekül mutatnak a lekvárban a vanília szemcsék, és az íze fergeteges.
A lekvárt forrón, tisztára mosott üvegbe szedem.
Szorosan rátekerem a kupakot.
Vízfürdőbe állítom, néhány egyéb kísérleti lekvár és szörp társaságában.
Felöntöm, úgy hogy a víz teljesen ellepje. Forrás közeli állapotban tartom a vízfürdőt 90 percen keresztül. Nem forralom zubogtatva, csak éppen gyöngyözzön a víz.
Az így elkészült üvegek sokáig megőrzik tartalmuk frissességét.
A legtöbb receptél grammokban adják a mennyiséget, miért? Baracklekvárnál maradok a mamám receptjénél. Semmi plusz, csak barack, és cukor, no meg dunsztolás. 🙂