A budapesti nagymamámnál gyermekkorom óta része volt a vasárnapi ebédeknek ez a különleges savanyúság. Sajnos a receptet nem kértem el időben, így feledésbe merült a családunkban a fokhagymás szilva. Úgy döntöttem visszahozom a múltból a jelenbe ezt a fincsi csemegét. Ennek a szilvasavanyúságnak harsogva kell roppanni, amikor beleharap az ember, nem lehet töttyedt, mint egy szilvakompót. Fogyasztható szinte mindenhez, amihez savanyúságot szoktak enni.
W.
Hozzávalók:
500 g nem túl érett szilva
kb. fél fej fokhagyma
A felöntőléhez:
500 g víz
200 g cukor
60 g ecet (20%-os)
50 g só
Elkészítése:
A szilvák magjait egy kitoló mozdulattal eltávolítom. Nekem ehhez a művelethez a legjobban egy evőpálcika vált be. A szilvának egyben kell maradnia, nem magozhatom úgy, mint egy szilvalekvárhoz vagy egy szilvás gombóchoz.
A magok helyére kerül a fokhagyma. A fokhagyma gerezdeket több, hosszúkás darabra vágom, így könnyen elhelyezhetjük a mag helyén a szilva belsejében.
A felöntőlé hozzávalóit összeforralom, fél perc forrás után, a tűzről levéve azonnal ráöntöm az üvegekben elhelyezett töltött szilvákra.
Az üveget néhányszor megkocogtatom, hogy a légbuborékok eltávozzanak, majd lezárom.
Anyámék valamikor gyerekkoromban fedezték fel, egy időben volt is belőle otthon, de aztán feledésbe merült. Kár, pedig nagyon különleges, izgalmas és nagyon kellemes íze volt emlékem szerint. Megkérdezem majd, szerintem neki fel van írva a receptje.
Tényleg meglepő, hogy abszolút roppanós marad a szilva, nincs benne a befőttekre jellemző mállósság.