Egyik kedvenc görögországi kis falunkban van egy háromgenerációs pici vállalkozás, nagymama, lánya, unoka állnak a pultban és a professzionalitás minden jegyét megcsillantva, egy felesleges mozdulat megtétele nélkül készítik ezt a fajta fánkot, amit most szándékunkban áll nektek bemutatni. A hat szorgos kis kacsó közül a nagymamai kézpár által végzett technika igen érdekes és hatékony. Az igen impozáns mozdulatsor a következő: a lágy tészta felületébe markoló olajozott ököl pumpáló mozdulatot végez, minek hatására a mutató- és a hüvelykujjaknál megjelenik egy gömb, mely egy olajozott kanállal lependerítésre kerül onnan, ami a penderítés erőssége miatt a fél méterre lévő, hevített olajban landol, ahol aranybarnára sül. Mindez olyan szédületes sebességgel történik, hogy kíváncsiságból az órám másodperc mutatóját figyelemmel kísérve – mint gondos orvos a vérnyomás méréskor – másodpercenkénti két darabot számoltam ki. Azonnal tudtam, hogy ezt nekem ki kell próbálnom, el kell sajátítanom ezt a technikát. Hazatérve, amikor újra az itthoni, megszokott konyhai infrastruktúra vett körül, ahol egy ilyen mutatvány tökéletes kivitelezéséhez minden adott, begyúrtam, megkelesztettem, és elkezdtem puttyogtatni a kis fánkokat, elég hamar ráéreztem. Mélyedjetek el ti is a lágy tészta érintésében, készítsétek el!
Hozzávalók:
a fánkhoz:
250 g főtt és tört burgonya
250 g finomliszt
85 g vadkovász
20 g vaj
10 g kristálycukor
2 db tojás
pici só
olaj a sütéshez
a sziruphoz:
150 g szörp, ebben az esetben citromverbéna-bodza
100 g víz
a fahájas porcukorhoz:
3 evőkanál porcukor
1 teáskanál fahéj
Elkészítése:
A meghámozott, héjában főtt burgonyát megpucolom, még melegen összetöröm, hagyom kihűlni.
Egy dagasztóedénybe teszem az összes fánkhoz való alapanyagot.
Ez egy igen lágy tészta, hamar kidolgozható, nem szoktam gépbe tenni.
Egy kevés liszttel kigömbölyítem a kellemesen lágy tésztát, és nedves konyharuhával lefedve 12 órán át kelesztem.
A 12 órás kelesztés megtette a hatását, csupa-csupa buborék, habkönnyű tészta az eredmény.
A fánkok megformázásához egy olajozott kanalat és a szintén olajozott markomat fogom használni. Ez a megoldás mindig olajozottan működik.
A lágy tésztába markolva, a mutató és a hüvelykujjamnál előbuggyanó gömböcskét a kanál segítségével leválasztom, ezzel a módszerrel igen jó hatásfokkal lehet szaggatni a fánkot.
Mehet a fánkocska a sütőolajba.
Ha a fánkok nem fordulnának át maguktól, akkor egy villával segíthetünk nekik ebben.
Kiszedem a fánkocskákat az olajból, ha megkapták ezt a szép aranybarna színt. Nem tétovázok, közvetlen a forró szirupba dobom azokat.
Összeforralom a verbéna-bodza szörpöt a vízzel.
A forró fánkgolyók úsznak egy kicsit a forró szirupban.
Rácson hagyom egy kis ideig pihenni, a saját melegétől a szirupba mártás ellenére, a külseje újra ropogóssá válik, megőrizve a citromverbéna és a bodza jellegzetes citrusos, savanykás, bársonyos ízét.
A fahéjas porcukor hintés elmaradhatatlan.
Egy citromverbéna levélke kerül még rá, egy fogpiszkáló segítségéve el is fogyasztható.
