A rokonság körében többféle mézeskalácsrecept volt elterjedve. Volt, aki azt mondta, hogy sülés után sétáltatni kell, ez azt jelenti, hogy különböző páratartalmú helyeken érdemes pihentetni, így talán puhává válik a fogyasztás pillanatára. Volt, aki azt javasolta, hogy almaszeleteket kell helyezni a dobozban, amelyben a figurákat tároljuk. Az írókázott mézeskalácsfigurák nem szeretik a túl párás közeget, hajlamosak a megfolyásra, a maggal rakott vagy szórt figurák strapabíróbbak. Aztán egyszer kaptunk egy igazán pihe-puha, omlós, levegős, válogatást. Ennek a receptjét szereztem meg, ezt készítettük el. Rögtön és mindig puha, már ha az mindignek számít az, amíg el nem fogy.
Hozzávalók:
1000 g liszt (bl55)
300 g vaj
300 g méz
300 g porcukor
3 db tojás
30 g sütőpor
30 g mézeskalács fűszerkeverék
só
Elkészítése:
A vajat, a mézet, a cukrot, 3 csipet sót egy edényben 45 fokosra langyosítok, a tűzről levéve elkeverem benne a tojásokat és a mézeskalács fűszerkeveréket, hagyom visszahűlni szobahőmérsékletűre.
Dagasztógépbe öntöm a tojásos, vajas szirupot.
Beleszórom a lisztet, és megkezdem a gyúrást.
Ha a tészta elkezd összeállni beleszórom a sütőport, és homogén tésztává gyúrom.
Hamar eléri a lágy tészta jelleget, nem érdemes tovább gyúrni.
Szögletesre formázom, vékonyan meglisztezem, és lefóliázva egy éjszakára hűtőszekrénybe teszem.
A tésztából akkora darabokat kanyarítok le, amivel kényelmesen tudok dolgozni, a többit visszateszem a hűtőbe, hogy hideg maradjon.
A tésztadarab mindkét oldalát lisztezem a nyújtás megkezdése előtt.
Mindenhol egyenletesen fél centi vastagra nyújtom a tésztát.
A kiszúrást sietve végzem, hogy a tésztának ne legyen ideje felmelegedni mert akkor lágyabbá válik, így az egész folyamat alatt könnyedén tudok vele dolgozni.
A kiszúrt figurák felületét lazán elkevert egész tojással kenem meg.
Szilikonos sütőpapírral burkolt sütőlemezeken helyezem el a figurákat, ügyelve arra, hogy ne kerüljenek túlságosan közel egymáshoz, mert a sütéskor bekövetkező térfogat növekedés miatt összesülhetnek.
Kókuszreszelékkel szórtam meg a lekent 3D-s fenyőket. 180 fokos sütőben, 7 perc alatt készre sütöm.
A sütőből frissen kivett, aranybarnára sült figurák szétárasztják karácsonyillatukat az egész lakásban.
Íme a már összeállított 3D-s fenyő. Annyi dolgom volt vele, hogy kihűlés után óvatosan egymásba csúsztattam a két fél fenyőt, ha esetleg a tészta sütéskor történő növekedése miatt túlságosan beszűkült a fenyőfelek egymásba csúsztatására szolgáló rés, akkor sincs nagy baj, hisz a rögtön puha tésztát könnyedén megfaraghatom, korrigálhatom az apró hibát egy hegyes kiskéssel.
A 7 perces sülésidő szűken, de elegendő arra hogy a következő 24 darab figura kiszúrásra, kenésre, szórásra kerüljön, így 17,5 másodperc jut egy figurára, elég pörgős, 300 figura készítésénél azért fontos a hatékonysági tényező is. 😉
Ha megsült egy adag, azonnal lecsúsztatom a sütőlemezről a figurákat, a papírt sokszor újra tudom használni, az az ideális, ha a sütőlemezt ki tudom hűteni mielőtt újra telerakom, ilyen hűvösben az ablakban éppen kihűl 6-7 perc alatt.
Katonás rendben sorakoznak a kész mézeskalácsfigurák, balról jobbra a fotózáshoz kialakított kiállításon.
Hogy politikailag korrektek legyünk, ezen a képen jobbról balra láthatóak. 🙂 Hamar rányúltunk egy egy kóstolásra termett darabra, valóban rögtön puha, hideg tejjel majszolgattuk a meleg holdakat, csillagokat, fenyőket, csizmákat.
