Csipkebogyó lekvár mézzel

Csipkebogyó lekvár mézzel

csipkebogyó lekvár

Szinte minden évben készítünk csipkebogyó lekvárt. Elég kalandos, mondhatni küzdelmes a szedése, mert sűrű növésű és tüskés a vadrózsabokor, amin a csipkebogyó terem, hogy mennyi bogyóból dolgozunk az erősen függ attól, hogy mennyire dús az adott évben a termés a környékünkön található csipkésben. Idén szerencsére bőségesen termett csipke is, kökény is, a kökénylekvárt egy másik bejegyzésben láthatjátok. 2,5 kg csipkebogyót szedtünk, ebből 25 darab 230 g-os töltőtömegű lekvárosüveg került a kamrába, ami egész kiadósnak mondható. A cukor egy részét mézre cseréltük, hogy még ínycsiklandozóbb legyen a végeredmény. Egész évben előszeretettel használjuk süteményekbe, mártásokba, ragukba, gyümölcsturmixokba, vagy csak egyszerűen vajas kaláccsal eszegetjük.

Hozzávalók:

2500 g csipkebogyó
2000 g víz
500 g cukor
500 g méz
5 g citromsav

Elkészítése:

A szépséges rikító bogyókat megmosom, kiválogatom. Leveleket, ágakat, száraz vagy hibás szemeket semmiképp sem hagyok benne, a bogyókon lévő virágmaradványokat és pici szárakat azonban rajtahagyom. Az a tapasztalat, hogy ezek lecsipkedése, levagdosása inkább csak az elkészítési időt növeli, az elvégzett munkát szaporítja, de a végeredményben nagy változást nem hoz, sőt talán több hasznos anyagot tudunk bevinni a szervezetünkbe minél komplexebben, minél finomítatlanabb formában fogyasztjuk a természet ajándékait.

Kevés vizet adok a csipkebogyóhoz a melegítés megkezdése előtt.

Folyamatos rázogatás, keverés mellett felmelegítem, néhány perc forralás után a felpuhult bogyókat turmixgépbe szedem.

120 másodpercig, maximális sebességen pörögnek a kések a gépben, előidézve azt a turbulenciát, ami a pépesedést előidézi, de a magok még egyben maradnak, így kiszűrhetőek lesznek a gyümölcsvelőmből. A turmixgépből, a szűrőbe öntöm a sűrű darálékot.

A szűrő kocogtatásával, kanállal történő keveréssel kényszerítem a gravitáció irányába a sűrű, krémes anyagot.

Felforralom a csipkevelőt, folyamatos keverés mellett lehet csak dolgozni vele, mert könnyen lekap, főleg addig, amíg a pürésítéskor belekerült levegő el nem távozik belőle és hozzá nem kerül a cukor.

Hozzáadom a cukrot, ettől a színe is tovább erősödik, élénkül és kezd átalakulni a gyógynövényes, karotinos illata lekvárosan édeskéssé.

Enyhén sózom, ismét felforralom.

Csak a végén teszem bele a mézet, így tudom benne megőrizni a legtöbb értékes beltartalmat, ízt.

Kóstolás után úgy döntöttem, hogy egy kevés citromsavat dobok még bele.

A kész lekvárt forralással sterilizált üvegekbe szedem. Sietve dolgozom hogy még forrón le tudjam zárni az üvegeket.

Sorakozót füttyentettek csipkééknél. Mielőbb rácsavarom a kupakokat, és mehetnek a 98 fokos vízfürdőbe, ebben tartom 45 percen keresztül. Onnan kivéve hagyom kihűlni, a kupakjuk egytől egyig mindnek szépen homorúvá válik, jelezve az üvegben uralkodó enyhe vákuumot.

Friss, puha bélű kaláccsal kóstoltuk meg, rikító színe, kellően sűrű állaga, frissességet árasztó, jellegzetesen karotinos illata, savanykás üde íze, a téli erdőt idézi. A kipirult arccal, bokorról bokorra, szedni és szedni, gyűlik és gyűlik, érzés csak akkor kerül az üvegekbe, ha mi magunk szedjük a csipkebogyót a lekvárunkhoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük