Ez már súrolja a polgárpukkasztás határát. Azok, akik nem esznek húst azt kérdezik: -Miért kell hasonlítani a húsra ha nem az?. Azok, akik esznek húst azt kérdezik: -Ha ennyire hasonlít a húsra miért nem olyan az íze? Vissza szeretnénk fogni, később a nullára csökkenteni a húsfogyasztásunkat, ezért keresünk olyan megoldásokat, melyek fokozatosan, szinte észrevétlenül átvezetnek minket a növényi táplálkozás világába. Ha nektek is van efféle szándékotok, vagy ha csak kíváncsiak vagytok milyen egy vegán steak, készítsétek el ti is!
Hozzávalók:
A steak burgonyához:
250 g héjában elősütött burgonya
30 g olívaolaj
só
bors
őrölt kömény
fűszerpaprika
oregánó
A steakhez:
200 g-os növényi steak
A mártáshoz:
1/2 fej hagyma
1/2 marék gyöngyhagyma
néhány szem fermentált chili
1 evőkanál édes szójaszósz
2-3 ág kakukkfű
100 g vörösbor
1 kávés kanál tápióka keményítő
3-4 cm rozmaring ág
Elkészítése:
Az alufólia alatt elősütött burgonyákat cikkekre vágom. Sózom,borsozom, őrölt köményt szórok rá, kevés fűszerpaprikával hintem meg, leheletnyi oregánó is elfér rajta. Jól összeforgatom, és egy löttyintésnyi olívaolajat forgatok bele.
Kevés olívaolajon ropogósra sütöm a burgonya cikkeimet.
Egy szép steak formát alakítok ki a növényi „húsból”. Kevés olívaolajon megkezdem a sütését.
Minden oldalát szépen megpirítom.
Ha megkérgeztem minden oldalát a steaknek, a serpenyőből kiveszem, félreteszem, és elkészítem a mártást. Ugyanabban a serpenyőben dolgozom tovább, amiben a steaket sütöttem. Kevés olívaolajat löttyintek a serpenyőbe, rádobom a hagymát.
Mehet rá a gyöngyhagyma.
A savanyított chili is belekerül.
Egy kevés édes szójaszószt csurgatok a serpenyőbe.
A fás száráról letépkedett, frissen vágott kakukkfűvel vadítok rajta egy kicsit.
Felöntöm egy kevés vörösborral.
Egy kevés tápióka keményítővel sűrítem bevonóképesre a mártást.
Egy ujjpercnyi rozmaring ággal tuningolom tovább a mártást.
Tálaláskor klasszikus módon épül fel a tányér, a háttérben a steakburgonya, előtte a nagy darab „hús” rajta a rengeteg és gazdag mártás.
Megkóstolásig hasonlít az igazira, egy kicsiny rozmaring ágacskával tovább tompítom a látását a földművesnek. Ezen kompromisszumok tartanak fejlődésben minket, és remélhetőleg a világot.
