Tizenévesen szereztem gyakorlatot a meggylekvár és meggyszörp készítésben nagymamám konyhájában. Ám a befőzés nem a konyhában, hanem a meggyfán kezdődik, ha azonnal befőzésre kerül a meggy nem kell szárastól szedni, ha piacra vagy egyéb eladásra szánja az ember, akkor szigorúan szárastól szedendő, hisz így az eltarthatósága megsokszorozódik.
Fel a kétágú létrára, a kipapírozott garaboly a csúcsára biggyesztve vagy kampóval a megfelelő létrafokra akasztva, az adott szedési magassághoz optimalizálva. Ha a saját meggyfák termése nem adott elég alapanyagot a befőzési kedv teljes kiéléséhez, akkor jött a szomszédos meggyfák tulajdonosainak felkeresése, azzal az ajánlattal, hogy a termés feléért leszedjük neki a meggyet, a meggyfa gazdája mindig nagy örömmel fogadta az ajánlatot, és én is nagy örömmel szedtem a meggyet, mindenki jól járt. A helyi szakkifejezés erre a cserekereskedelmi tranzakcióra, a FELIBŰL történő szedés. Íme a kedves, drága nagymamám receptje, az aszkorbinsav adagolásával már én egészítettem ki, a még tartósabban megőrizhető élénk színekért. Ha tehetitek meggyfát keressetek, ne zöldségespultot!
Hozzávalók:
1300 g magozott meggy
300 g cukor
a szörphöz:
650 g meggylé, amit a meggy kienged
350 g cukkor
5 g aszkorbinsav
a lekvárhoz:
700 g meggy
300 g cukor
5 g aszkorbinsav
Elkészítése:
A leszárazott, váltott vízben jól átmosott meggyet kiválogatom, kimagozom, és rászórom az első adag cukrot. Pár órán keresztül hagyom állni. Ez a cukor feltárja a sejtfalakat, és a kötött víz egy részét szabaddá teszi, így le tudom szűrni a szörpnek valót a meggyhúsról, le tudom csökkenteni a lekvár főzési idejét, több ízt, aromaanyagot tudok így megőrizni benne.
Néha óvatosan átkeverem.
Íme a lé, melyet a meggy engedett a cukor hatására.
Egyet forralok rajta.
Szűréssel szétválasztom a szörpnek és a lekvárnak valót.
A szörppel kezdek. A meggyléhez adagolom a receptben szereplő cukormennyiséget. Forralok rajta egyet.
Hozzáadom az aszkorbinsavat is, ismét forralok rajta egyet.
Tölcsér segítségével juttatom a forró szörpöt az üvegekbe.
Azonnal rázárom a kupakokat.
A létől elválasztott meggyhúshoz adom a receptben szereplő további cukormennyiséget. Egyet forralok rajta.
Hozzáadom az aszkorbinsavat, ismét forralok egyet. Ettől marad igazán élénk a színe a lekváromnak, akár évek múlva is.
Már adagolhatom is üvegekbe a lekváromat, ahogy teleszedtem az üveget, már zárom is rá a kupakot.
98 fokos vízben tartom a lezárt szörpös és a lekváros üvegeket 30 percen keresztül, így akár több évig is elállnak, ha addig el nem fogynak.
Íme a szépséges meggylekvárjaim. Mehetnek is a kamrába a polcra. Jó lesz majd télen egy meggyes piskótába, egy mákos rétesbe vagy gubához, esetleg egy csoki mousse-hoz.
Kihűltek a meggyszörpjeim is, mehetnek a kamrába. Kimelegedve, megszomjazva remek lesz majd kibontani egyet, szódával felhígítani és szürcsölgetni a savanykás, harsány ízű frissítőt.
